Kutatás a Szabadkai Történelmi Levéltárban
A napokban a Szabadkai Történelmi Levéltárban jártam. A kutatóterem 9:30-kor nyit, és csak 13:30-ig van nyitva, így jobbnak láttam előző este útra kelni és elfoglalni a szállást. Nem tudni, a határon mekkora sor lesz, így nem veszítek a kutatásra szánt időből. Szerencsére viszonylag hamar, fél óra alatt átjutottam. Persze, a szomszédos kocsisor mindig jobban haladt. 🙂
Tanácsok
Nagy dilemmám volt, hogy hol parkoljak, ugyanis a levéltár környékén fizetős a parkolás, ami nem lenne baj, viszont sms-el kell fizetni, aminél annyi a probléma, hogy külföldi telefonról nem fogadja el a rendszer a küldött sms-t. Viszont, ha nem fizetek,abból baj lehet: nem tesznek Mikulás-csomagot az autóra, mivel a büntetést úgysem tudják behajtani külföldi állampolgáron. A kerékbilincs sem divat. Ennél drasztikusabb lépést tesz a helyi parkolótársaság:jön egy trailer, felemeli az autót és elviszi, ahonnan 50 euróért kiválthatjuk. Láttam is egy ilyen esetet, amikor egy rosszul parkoló délvidéki magyar autóját vitték el.
Szerencsére egy hölgy, aki Magyarországról Szabadkára ment férjhez, ajánlott egy parkoló udvart, ahova,ha bemegyek,a rendszámom lefényképezi a rendszer, és mikor kimegyek, fizetek az ott tartózkodott órának megfelelő összeget. Bejárat: ulica Vase Stajića – ulica Partizanska sarka
A sebesség-túllépéssel is igencsak vigyázzunk. Én tavaly megjártam egy délvidéki kutatásom során, amikor belefutottam egy radarba egy kisváros még lakatlan részén, ám a várostáblán belül. A rendőr beszélt magyarul, ám erősen törve. Elkérte az irataimat, és addig nem adta vissza, míg be nem fizetem a csekket a város másik oldalán lévő postáján. Ami valójában teljesen jogszerűtlen intézkedés volt a rendőr részéről, ám értem a logikát is benne. Ugyanis sokan csinálták azt külföldi állampolgárok, hogy megkapták a büntetést, átmentek a határon és nem fizették be. Behajtani pedig nem lehet rajtuk.
Levéltár
A levéltár a városházában található a Szabadság téren, ami kívülről is és belülről gyönyörű, még a lift is népi motívumokkal díszített. A kutatóteremhez nyitás előtt 10 perccel érkeztem. Amíg zárva volt a kutatóterem, a levéltár igazgatójával az irodájában beszélgettem, aki tökéletesen beszél magyarul, és nagyon kedves és segítőkész volt. A levéltárba be kell iratkozni, ahogyan bárhol máshol. Az adatlapok itt szokatlan módon kétnyelvűek, szerb és magyar. Romániában például sehol nem találkoztam kétnyelvű kikérő, beiratkozási lapokkal, még a 80-90%-ban magyarok lakta Hargita és Kovászna megyében sem. A levéltár honlapja is négynyelvű (szerb, magyar, horvát, angol), ami a 
többi szerbiai levéltár között is egyedülálló. A többnyelvűség megfigyelhető máshol is a városban, utcákon, tereken vagy épp a helyi postán. A feliratok szerb, magyar és horvát nyelven is szerepelnek, egyforma betűmérettel, ami példa értékű lehet más települések számára, ahol több nemzetiség lakik. A városban lévő szerb, horvát emberekkel abszolút pozitív volt a tapasztalatom. Sehol nem néztek rám furcsa szemmel, hogy magyarul köszöntem, beszéltem boltokban, sőt mindenki próbált segíteni, kiszolgálni a kisebb-nagyobb magyar tudásával.
A római katolikus anyakönyvek közül Szabadka város Szent Teréz plébániájának egy része számítógépen kutatható a helyi gépen, ami állagmegőrzés szempontjából abszolút pozitív. Viszont csak egy gép van, így ha foglalt, akkor várnunk kell. Mivel, hogy nem csak Szabadka város anyakönyveit néztem, hanem a környéken is kerestem az ősöket így nem tétlenkedtem egy percig sem.
Piac
Az első kutatási nap után a levéltáros hölgy tanácsára ellátogattam a helyi piacra, ami a szállásomtól alig 500 méterre volt. Elég későn érkeztem, az árusok nagy része már hazament, bezárt. Engem őszintén nem fogott meg annyira, kicsit olyan érzésem volt, mint ha a józsefvárosi piacon lennék, ugyanis az árusok nagy része itt is kínai. Az árak különben olcsóbbak, mint Magyarországon, és a kínaiak is helyi magyarokat alkalmaznak, ugyanis szinte csak Magyarországról jönnek oda vásárolni – tudtam meg egy helyi cipőüzlet alkalmazottjától.
Határ
Visszafelé a határral igencsak megjártam, ugyanis a határellenőrzésnél eléggé bekeményítettek. Először a szerb határőr nézte meg a papírjaimat 20 perc araszolás után. Ekkor gondoltam, sebaj, innen már hamar átjutok a magyar oldalon. Tévedtem. A szerb-magyar határ között következett még másfél óra araszolás, míg elértem a határőr bódéhoz, ahol először a rendőr nézte át tüzetesen az autót, még a pótkerék helyére is benézve, utána a határőr ellenőrizte le az iratokat, majd a vámos nézte át az autót. Egy korábban kamionosként dolgozó barátom hívta fel a figyelmem, hogy legközelebb a Tiszaszigeti kishatárátkelőnél menjek, ugyanis ott csak magyar és szerb autókat engednek át, az viszont csak 7 és 19 óra között van nyitva. Szóval, ha kirándulást terveznek Szabadkára és a környékére én is ezt ajánlom Önöknek.
Hidvéghy Norbert
Családtörténeti kutató
2017.11.14.
