Román himnusz szerzőjének anyakönyve

Megbízást kaptam egy kutatásra, ahol, bár a megrendelő magyarországi, a család egyik ága erdélyi gyökerekkel rendelkezik, ráadásul görög katolikus román felmenőkkel. A kutatást a besztercei levéltárban kezdtem, ahol tavaly májusban már jártam. Mivel az egész Románia területére érvényes engedélyem januárban lejárt, újat kellett kérnem – ez még jobban is tetszik, mivel a régin a személyi igazolványom kiállításának helye nevű rublikába azt írták Ungaria, míg az újra Magyarország került.  🙂

Az egyik kikért anyakönyv Beszterce város görög katolikus román anyakönyve volt, amelyben megtaláltam a román himnusz írójának, Andrei Mureșanunak a keresztelési bejegyzését (1816. november 16.)! A kutatóterem előtti térben található egy hatalmas festmény, amin Andrei Mureșanu éppen olvassa fel Brassóban írt versét, melyet Un răsunet (Visszhang) néven publikáltak az 1848-as szabadságharc alatt. Mureșanu lábánál fekszik egy román paraszti öltözetet (övet, bocskort, stb.) viselő idős férfi, aki széttépte láncát. A román himnusz valójában egy magyarellenes írás volt, amely az állítólagos magyar elnyomás ellen hergelte az akkor 1848-ban amúgy forradalmi lázban élő lakosságot.

Azt azért hozzátenném, hogy Erdély Magyarországhoz tartozása alatt annyira „nem tartották tiszteletben” a kisebbségi jogokat, hogy az anyakönyveket végig román nyelven vezették…

Az egész történetben pedig a legabszurdabb, hogy az említett festményt egy magyar férfi festette (Zoltán E.), még rá is kérdeztem a levéltáros hölgynél, hogy jól látom, hogy magyar a festő? Mosolyogva mondta, hogy igen. Igaz ez annyira nem meglepő, ha tudjuk, hogy a román címert is magyar ember tervezte, Köpeci Sebestyén József heraldikus, címerfestő, genealógus személyében.

Emlékeztetőül a román himnusz:

„ Ébredj fel, ó, román

Ébredj fel, ó, román, ébredj halotti álmodból,
Melybe süllyesztettek barbár zsarnokok!
Most vagy soha, teremts magadnak eljövendő sorsot,
Melynek kegyetlen ellenséged is meghajolni fog!

Most vagy soha, bizonyítsd be a világnak,
Hogy még folyik a római vér ereidben,
És hogy szívünkben még őrzünk büszkén egy nevet,
Csaták győztesét, egy nevet: Traianus!

Nézzétek, ti dicső árnyak: Mihály, István, Mátyás király,
Román nemzet, a ti dédunokáitok,
Felfegyverkezve, a ti tüzetekkel ereinkben
Mind azt kiáltjuk: „Élet szabadon, vagy halál!”

Papok kereszttel az élen! Hisz a had keresztény,
A mottó a szabadság, a cél szent,
Inkább meghalunk csatában, teljes glóriában,
Mint hogy újból rabszolgák legyünk régi földünkön. ”

Besztercéről tovább vettem az irányt Koltóra, ahol megszálltam a nagybányai kutatásom előtt. Autópálya hiánya miatt a 150 km-t 2,5 óra alatt sikerült megtenni, pedig megállás nélkül mentem. Pedig egy helyen meg szerettem volna állni – nemrég, mikor egy étterem mellett elhajtottam, láttam kiiírva, hogy árulnak bobgulaș-t (babgulyás), erről szerettem volna egy képet készíteni (a babgulyás románul egyébként ciorbă de fasole).

Az út vége nem volt kalandoktól mentes, ugyanis a GPS távolságban rövidebb, ám állapota miatt időben hosszabb útra vitt, beleértve egy 5-10 kilométeres földes szakaszt is. Az sem segített sokat a helyzeten, hogy a falu szélén egy nyomortelepen lyukadtam ki, ahol az egyik házból négy kutya szaladt ki, és rontott neki a kocsimnak.

A nagybányai levéltárban három napot töltöttem. A kutatás nem volt egyszerű feladat, ugyanis az anyakönyvek egyik kutatott településen sem voltak elérhetőek az 1820-as évek előtt, így a halotti anyakönyvekben található elhalálozási dátumok segítségével az 1800-as évek elejéig sikerült eljutni. Ez erdélyi görög katolikus (mellesleg cirill betűvel írott) anyakönyveknél egyébként igen jó eredménynek számít.

Iuliu Hossu pecsérje Szerfalva (Sârbi)

Az aknasugatagi és környékbeli román anyakönyvekben találkoztam Iuliu Hossu Kolozsvár-Szamosújvári görög katolikus püspök pecsétjével, akinek bár magyar eredetű (Hosszú) családneve van, a magyarság nem éppen pozitívan tekint rá: ő olvasta fel 1918. december 1-én Gyulafehérváron az Erdély Romániához csatolásáról szóló kiáltványt. Az eset pikantériája, hogy mikor a kommunista Románia megszüntette a görög katolikus egyházat, ellenszegült az államhatalomnak, és börtönbe vetették. Mindezt valószínűleg elkerülhette volna, ha Erdély Magyarország része marad…

Mindenesetre nagyon érdekes volt látni azoknak a személyeknek a bejegyzéseit, akik alakították a történelmünket, még ha nem is pozitív irányba.

Hidvéghy Norbert
2018.05.30.