Kutatás Szlavóniában, Eszéken

A napokban Eszéken jártam, ugyanis megbízást kaptam egy kutatásra egy Amerikába vándorolt zsidó család leszármazottjától.

Anyakönyvezés Horvátországban

Eszék a horvátországi Szlavónia része, aminek az érdekessége, hogy az anyakönyvezése eltért a történelmi Magyarország más részeitől.
Magyarországon az állami anyakönyvezés 1895 október 1-én kezdődött meg párhuzamosan az egyházi anyakönyvezéssel. Az állami anyakönyvek lettek innentől kezdve a hiteles dokumentumok. Horvátországban viszont ez a folyamat nem köszöntött be, ott megmaradt egyedül az egyházi anyakönyv. Így tehát ezek az anyakönyvek nem is kerültek be a levéltárba, hanem az önkormányzatoknál maradtak. Ennek oka, hogyha valamilyen hiteles dokumentum (pl születési, házassági kivonat) szükséges egy ügyintézéshez akkor a kivonatot az önkormányzat állítja ki. Horvátországban az állami anyakönyvezés csak 1945 után kezdődött meg.

Kutatás a levéltárban

Eszéki levéltárban

A kutatás előtt kapott dokumentumban az állt, hogy a keresett személy Budapesten született, viszont ott semmilyen nyoma nem volt. Egy másik dokumentumban az szerepelt, hogy a bátyja születési helye Esseg (Eszék német neve). Így feltételezni lehetett, hogy a keresett személy is eszéki születésű.
Találtam interneten egy horvát nyelvű dokumentumot, mi szerint a keresett személy apja 1907-ben eszéki kereskedő, akinek a vállalkozása csődbement.
Fel is kerestem a levéltárat, ahol gyorsan kaptam választ kérdésemre, hogy milyen anyaguk van.
Eszék zsidó anyakönyvei születés 1780-1899 között 2 könyv, házassági és halotti 1852-1899 között két-két könyv. Az anyakönyvek, mind a házassági és a születési is két példányban került be, tehát vezettek másodpéldányt. Az érdekessége, hogy a két példány teljesen más formátumú és más kézírással bír.
Az anyakönyvekben szerencsére index is található, ami megkönnyítette a keresést. Így gyorsan meg is találtam a keresett személyt. Születésekor édesapja még asztalos volt. Be is volt írva, hogy nagyapja jelen volt a születésnél, aki budapesti lakos. Valószínű hozzá költöztek Eszékről a csőd után, ezért hitték az USA-ban budapesti születésűnek őket.
A szülők házassági bejegyzése is meglett, ami szerint a vőlegény Galíciából származik, a menyasszony pedig Tolna megyéből.
A csődeljárásról is az eszéki levéltár őrzi az anyagokat így ez is kikérésre került, ami horvát nyelven íródott, és még izgalmasabbá teszi a családtörténetet.

Levéltár és a vár

Eszéki vár

A levéltár épülete az Eszéki várban található. Egy nagyon szép, tágas és rendezett kutatóterem áll rendelkezésre, ahol segítőkész levéltárosok állnak a rendelkezésünkre.
A Monarchia múltját hűen őrzik, amit a falakon horvát, magyar és német nyelvű több, mint száz éves dokumentumok szemléltetnek.
A városban járkálva néztem a panellakások lakóinak névtábláit, ahol szinte minden házban találni magyar és/vagy német családnevű családneveket, bár magyar szót nem igazán hallani a városban.

A városban még mindig látni a 30 évvel ezelőtti délszláv háború nyomait. Rengeteg falon lövedéknyomok láthatóak, melyet tudomásommal szándékosan nem újítanak fel, emlékeztetve a harcokra és az áldozatokra.

Vukovár

Hősök emlékműve, Vukovár

A munka végeztével ellátogattam, a közeli Vukovárra, ahol a festői szépségű Duna parton megtekintettem a horvát hősi halottak emlékművét. A szerbek elleni harcokban 7500 horvát katona esett el Vukováron. A kiállított kereszt Vukovár felé tekint háttal Szerbiának.
A környék hasonló Eszékhez, felújított épületek között szétlőtt épületek találhatóak, mint pl a Gáspár Patika.
A Munkásotthon felújított épületének ablakait Monarchia kori képeslapok díszítik, az egyik képen a horvát és német nyelvű üdvözleten egy magyar zászlós hajót látni.
A Duna parti kereszt mellett másik szimbóluma a városnak a Víztorony, ami szétlőtt állapotban maradt meg, örök mementóként. A torony biztonsági okokból körbe lett véve fémhálóval, mivel bármikor a járókelőkre eshetnének tégladarabok.

Kórógy, Szentlászló

Kórógy hősi emlékmű

Vukovárról hazafele ellátogattam a két magyarok lakta faluba, Kórógyra és Szentlászlóra. Kórógy még mindig magyar többségű, de Szentlászlón már kisebbségbe kerültek a magyarok. A fiatalok elköltöztek és akik maradtak is többségben idősek. A Szent László szoborral szemben beszélgettem is egy idős nénivel legalább egy órát. Mesélte, hogy járt a szomszéd faluban egy bosnyák embercsempész, aki migránsokat szállított és úgy verte át őket, hogy elvitte őket Kórógyra, ahol a közintézmények feliratai magyarul vannak kiírva és magyar zászlót is fúj rajtuk a szél. A rafinált embercsempész pedig azt mondta nekik, hogy nézzétek meg itt minden magyarul van, áthoztalak titeket Magyarországon. Elvette a „munkadíjat” és tovább ált. A migránsok pedig később szembesültek vele, hogy még bőven Horvátországban vannak.

Mindkét településen tiszteletet tettem az elesett katonák emlékműve előtt, akiknek többsége magyar nemzetiségű volt. A horvát mellett a magyar zászló is leng emlékművük mellett.
A kórógyi református templomot is bombatalálat érte a délszláv háborúban, melyet a magyar kormány és civilek adakozásából építettek újjá 2001-ben. Arra kíváncsi lennék, hogy az anyakönyveik vajon megmaradtak-e.

Azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy oltatlanul ne induljunk útnak Horvátországba, mivel a határon és a levéltárban is kérték az oltási igazolványt és külön rákérdeztek, hogy kétszer vagy háromszor kaptam-e meg a vakcinát. Plusz a testhőmérsékletem is mérték, de ezt csak a levéltárban.

Hidvéghy Norbert

2022 február 15