90 levéltár és több, mint 2000 település
Idén februárban írtam meg, hogy eddig 86 levéltárban kutattam már személyesen. Ez a szám azóta elérte a kilencven levéltárat.
Magyarországi kutatóként azt gondolná az ember, hogy már minden országon belüli levéltárban jártam, ami annyiban igaz, hogy minden magyarországi (vár)megyében végeztem már személyes kutatást, de még mindig vannak kisebb fióklevéltárak és egyházi levéltárak ahol nem jártam. Az ide utazós kutatásomat Nógrád vármegye központjával Salgótarján levéltárával zártam, ahol egy zenész cigány család őseit kutattam.
Makó levéltára
Csongrád-Csanád vármegyében, Szeged levéltárában kutattam már korábban, viszont ebben az évben új levéltár volt pl Makó fióklevéltára, ahol a Makón élt választók névjegyzékeiben kerestem egy zsidó családot. Jól meg kellett választanom, hogy mely anyagot kérem ki, ugyanis összesen 115 kötet és doboz szerepel. Egy nap 4 doboz kérhető ki, ami azért elég hatalmas mennyiség átnézni.
A választói névjegyzékek anyagában van egy „Zsidónak minősített lakosok kérelmei 1939” nevű anyag, ami két doboz. A benne szereplő személyekről nem csak az alap adatok szerepelnek, hanem korábbi ősök adatai, anyakönyvi kivonatok átiratai stb. Még 1848-es zsidóösszeírásból is találtam benne adatot, ami közel 100 éves visszatekintés a múltba.
A makói fióklevéltár nagyon szép, nemrégiben felújított, simán vetekedhet az osztrák levéltárakkal.
Zentai levéltár
Jártam még idén Zentán, ahol egy külföldön élő délvidéki magyar ősökkel rendelkező személy őseit kutattam és az anyakönyvekről hivatalos kivonatot kértem. A levéltárban szinte mindenki magyar és segítőkész. Az anyakönyvek előre ki voltak készítve a megbeszéltek szerint. Ami egy kicsit furcsa helyzet volt, hogy nem a levéltár állította ki a kivonatot, ahogy ez másik levéltárakban szokás, hanem a levéltáros hölgy lekísért az önkormányzat anyakönyvi hivatalába. Ott mondta az anyakönyvvezető, hogy adjam oda a megbízói szerződésem és két nap múlva jöjjek vissza a kivonatokért. Ott kissé megijedtem, mondtam, hogy nekem ma vissza kellene utaznom Budapestre, nem lehetne felgyorsítani valahogy? Szerencsére megsajnált az anyakönyvvezető hölgy és még aznap elkészítette a kivonatokat. Néhány óra múlva vissza kellett mennem. Addig tettem egy nagy sétát a Tisza parton és vettem egy csokit az anyakönyvvezető hölgynek. 🙂
Ami feltűnt Zentán, hogy bár a legmagyarabb városa Délvidéknek a központban nagyon sok szerb beszédet hallani. Itt is érzékelni azt a jelenséget, hogy a kivándorló magyarok helyébe szerbek költöznek.
Bár nem levéltár, de egy újabb országban is kutattam idén, ahol még nem jártam korábban, mégpedig Bosznia-Hercegovinában. Ez az ország nem került fel a térképre, ugyanis itt nem levéltárban, hanem önkormányzatnál és rendőrségen jártam. Erről az utazásomról ide kattintva olvashatnak.
2000+ település
Idén átléptem a bűvös kétezres számot, mégpedig, abban, hogy a megbízóimnak több, mint 2000 településről derítettem fel őseit, ami 11 országot jelent.
Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Németország és Lengyelország.
Nem tettem fel a térképre Perut, ahol megtaláltam egy ügyfelem vajdasági ősének Limában kötött házassági anyakönyvét. Valamint egy másik ügynél képbe jött még Észak-Macedónia, ahol a keresett személy első házasságát Szkopje mellett a repülőtér közelében lévő településen kötötte egy albán férfival. Mivel nem volt közvetlen ős így nem került fel a térképemre.
Sikerekben gazdag boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak.
Hidvéghy Norbert, családtörténeti kutató
- december 30. Budapest
