Besztercebányai levéltári kutatásom

Egy éve jártam a Besztercebányai Állami levéltárban (Štátny archív Banská Bystrica). A mostani mínuszoknál azért akkor melegebb volt az idő, ám elég borús, esős, így a készített képek nem lettek éppen a legjobbak. Korán indultam, hogy nyitásra odaérjek. Az út közel háromórás, főleg, hogy a határon meg kell venni a tízeurós szlovák autópályamatricát – muszáj, még ha csak húsz kilométert megy is az ember a pályán. A határt Parassapusztánál léptem át, Ipolyság felé. Ipolyság magyar többségű település, így a benzinkúton sem volt semmi nyelvi akadály a matrica vásárlásánál, ám az„Ipolyságon magyar zászló, de még vár Komárom”kezdetű dalnak már nem volt aktualitása.

A levéltár egy dombon helyezkedik el, ahonnan nagyon szép a kilátás, bár ezt most a borús idő miatt annyira nem lehetett élvezni. A kutatóterem remekül felszerelt, tiszta és rendezett. El van látva több, mint tíz asztallal, négy mikrofilmolvasóval és két számítógéppel. A levéltárosok segítőkészsége és kedvessége előtt le a kalappal. Az iratok is szépen rendben vannak tartva. A kutatóterem számítógépein nincs internet, de a levéltáros hölgy megengedte, hogy amíg megnézek egy, a kutatásomhoz fontos dolgot, az ő gépét használhassam. Nagyon jól esett a gesztus.Besztercebánya 15

A családfa, amit kutattam, főként evangélikus szlovák felmenőkből állt. Miközben lapozgattam az anyakönyvekben, egy idősebb szlovák néni oda is jött, hogy ő segít a latin szövegek értelmezésében. Én mondtam angolul, hogy ez a szakmám, mindent értek latinul, ami le van írva, de nagyon jól esik a segítőkészsége. Próbált is mondani néhány magyar szót, amit ismert.

Bár nem először jártam Besztercebányán, most volt egy órányi időm a kutatás végeztével városnézésre is. A településre is igaz, ami a levéltárra: igényes, és vigyáznak is rá. Ami szomorú, hogy az 1910-es népszámlálás szerint a város fele magyar volt, ma viszont nem éri el az 1 %-ot a magyarok aránya. Az ezer éves magyar múltnak nyoma sincs a városban, ha csak nem nézzük a besztercei városi címert és azt, hogy a központ épületei Felvidék Magyarországhoz tartozása alatt épültek.

Hazafele megálltam az útba eső zólyomi várnál annyi időre, hogy körbejárjam és készítsek néhány képet, melyet ide kattintva tekinthetnek meg.

Hidvéghy Norbert,
Családtörténeti kutató 2018.03.03.