Családfakutatás Karácskonykőn Moldvában

Nem is oly régen igen messze jártam kutatni, ami nem más, mint Karácsonykő (Piatra Neamț), Romániának Moldva tartománya.

Kalandos út

Szerencsémre hallgattam a belső hangomra, hogy nem cseréltem le a téli gumit nyárira az autómon, ugyanis a Kárpátokon szabályos hóviharban tudtam csak átkelni a kátyúktól tarkított úton, a sebességváltó kettesben és 20 km/órás sebességgel. Szabályosan felüdülés volt, mikor már lefele tartottam a hegyről. Utána el is foglaltam a szállásom gyalog néhány percre a levéltártól.

A bejutás nehézségei

A levéltár egy udvaron van a csendőrség épületével és ott sikerült is kifognom egy túlbuzgó csendőrt, aki 20 percig vegzált, míg be tudtam jutni a levéltárba.
A levéltárba bejutás minden romániai megyeközpontból annyi lenne, hogy az ember odaadja a személyi igazolványát vagy az útlevelét a csendőrnek, felírják az adatait és mehet.

Esetemben odaadtam a magyar személyimet. Ez nem tudom mit váltott ki az ifjú csendőrből, de elkezdett mindenhova telefonálgatni, lejelenteni. Lefényképezte az okmányom, utána útlevelet kért. Mondtam azt hiába, otthon van, mi pedig az EU-ban. Úgy viselkedett, mintha valami körözött bűnözőt fogott volna.
Utána rátért a csomagjaimra. A levéltárba járásnál úgy nézek ki, mint egy málhás szamár. Van nálam övtáska, hátitáska, laptop, fényképező és állvány.
Emberünk ki is nyittatta a laptoptáskát és a fényképező táskáját mi van benne.
Ezután belémkötött, hogy nem vihetek be fényképezőt és laptopot, mert ez nemzetbiztonsági intézmény. Mondtam neki vettem fotójegyet, mutattam is neki. Akkor sem lehet.
Ez után megérkezett egy idősebb kollégája is, szintén ugyan ezeket elmondta.   Valamit mondtak, amit nem értettem, erre megszólalt a fiatal csendőr magyarul (Moldvában!), hogy „nem szabad fotó bevini”.
Az után odáig fajult a szó meg nem értés, hogy kihívták a levéltárost és elpanaszolták, hogy ez az ember laptopot és fényképezőt akar bevinni. Erre a levéltáros elmosolyodott és mondta, hát ha fizetett fotójegyet hagy fotózzon.
Miért szabad? Kérdezte a csendőr.
Persze, hogy szabad, mivel fotózná le amit kutat?
Ekkor elengedtek, miután elvettek 20 percet a kutatóidőmből az amúgy is szűk nyitvatartási idő mellett. Ha még annyit mondtak volna, hogy elnézést talán nem fájt volna nekik.
Másnap másik csendőr volt szolgálatban, ott 3 perc volt a bejelentkezés és még szép napot is kívántunk egymásnak.

Levéltár

A levéltárban egy moldvai zsidó családot kutattam, ki is kértem a zsidó iskola leány tanulóinak osztálykönyvét, amit mikor kinyitottam jött a hidegzuhany. az összes diák fiú!
Mutattam a levéltárosnak, hogy ezek az Abraham, Solomon, Jancu, Mosise stb. nevű gyerekek nem leányok. Együtt nyugtáztuk, hogy valóban, a levéltár jegyzéke hibás.
Keres az ember egy leány tanulót, utazik sok száz kilométert és talál egy hibás jegyzéket.
A szerencsém az volt, hogy megtaláltam a gyereket az állami anyakönyvben, így sikerrel zárult a kutatás, a kellemetlenségek ellenére is.
Munka volt rendesen, ugyanis kikértem még sok iskolai osztálynaplót, hátha találok benne még rokonokat. Valamint kikértem egy moldvai falu anyakönyveit ami egy nem igazán ismert katolikus magyar falu volt.

Csángó magyarok Bâra-ról

A keresett zsidó család ezen településen is élt így kikértem az anyakönyveit.

Meglepetésemre sok magyar eredetű nevet találtam benne elrománosított alakban:
Balascu (Balázskó), Baciua (Bács), Benche (Benke), Ceasaru (Császár), Dieac (Deák), Ferenți (Ferenczi),  Gherghel (Gergely) Ișfan (István vagy Ispán) stb.

A nevek nagy része olyan ami főleg Székelyföldön jellemző így valószínű onnan csángáltak el ők is.
Különösen beszédes a Săcuianu név, ami egyértelműen a székely származásra utal.
Mondtam is a levéltárosnak, hogy mennyi itt a magyar név. Mondta, hogy ez katolikus falu.

Rákérdeztem egy közismert moldavi csángó ismerősömnél, aki azt mondta ő nem is tud róla, hogy itt lettek volna magyarok. Valószínű annyira elszigetelten éltek és el is románosodtak szépen lassan.
A környéken azért találni olyan csángó falvakat, ahol még a XX. század elején feljegyzések szerint beszéltek magyarul, pl Tamásfalva, Acélfalva, Dzsidafalva.

Ebből is látszik, hogy Románia moldvai részén is milyen sokaknak van magyar őse, a mai 4 millió lakosból több százezer román talál a családfáján magyar felmenőket.

 

Hidvéghy Norbert családfakutató

2025. április 21.