Három levéltár és egy templomi kutatás a Vajdaságban
Közel egy hetet töltöttem Délvidéken, vagy ha úgy tetszik a Vajdaságban, ahol megjártam három levéltárat és egy egyházat és levezettem közel ezer kilométert.
Utazásom első állomása a Nagybecskereki levéltár (Историјски архив Зрењанин) volt. Előtte azért teletankoltam az autót Szegeden, mivel Szerbiában drasztikusan magasabb az üzemanyag ára, mint Magyarországon, ráadásul nem olyan régen még üzemanyaghiány is lépett fel. A határt Kübekháza-Rábé határátkelőt, ami Magyarország legújabb határátkelője. Látszik is rajta a modern stílus.
Szakadó esőben és sötétben sikerült elfoglalnom a szállást, majd míg bepakoltam a cuccaimat addig az eső elállt, így a sok ülés után jól esett egy kis városnéző séta. Újra bejártam a már nagyon jól ismert központot, közben elkezdett havazni is. Szomorúan tapasztaltam, hogy a központban semmilyen fejlesztés nyoma nem tapasztalható, régi épületek rettentően le vannak robbanva.
Hol az anyakönyv? Levéltár? Önkormányzat?
Nagybecskerek Történelmi Levéltárába beérve már ismerős levéltároskkal találkoztam, igaz szomorúan tapasztaltam, hogy az egyik magyar levéltáros hölgy nyugdíjba ment.
Nagybecskerek önkormányzat és a levéltár
Meg kellett találnom egy házassági anyakönyvet, aminek érdekessége, hogy elméletileg Budapesten újra anyakönyvezték, de a Budapesti kerületek anyakönyvvezetői nem találták, én is leellenőriztem a Budapest Főváros Levéltárában (BFL), de én sem találtam. A dátum 1921, pont Trianon utáni időszak. A család a terület Jugoszláviához kerülése után átszökött a megmaradt Magyarországra.
A nagybecskereki levéltár anyakönyveit lapozgatva megtaláltam a házasulandó felek születési anyakönyvét. A férj az egyházi, a feleség már az állami időszakban született. A feleség születéshez nem írták be hol házasodtak, a férj születéséhez viszont igen. Ott azt írták Nagybecskerek 1921.(hónap és nap). Nagybecskerek házassági anyakönyvei 1924 őszéig a levéltárban találhatóak, már cirillel írva. Olvasom a cirill írást, de azért megkértem a levéltáros hölgyet, hogy ő is fussa át biztonság kedvéért. Ekkor jött a csalódás, nincs ott.
Mi lett a megoldás?
Felhívtam a levéltár közelében található katolikus egyházat, mivel az egyházi esketések náluk vannak. Hihetetlen nagy szerencsém volt, azt mondta az atya, hogy 15 perc múlva el kell mennie, vagy most jöjjek vagy szerdán. Mondtam, hogy rohanok, mert szerdán már Pancsova levéltárában kell lennem.
Meg is lett a házassági anyakönyv az egyháznál. Kifizettem a kivonatok díját és rohantam vissza a levéltárba.
Hol az állami anyakönyv?
Az önkormányzatoknál lévő szerb állami anyakönyvi rendszerben nem találták. Szerb tolmácsom kért egy adategyeztést az anyakönyvvezetőttől, Nagybecskerek melletti faluban volt a házasság. Így tehát az egyházi házasságot a feleség szülővárosában kötötték az államit a férj szülőhelyén.
Miért nem találták? Hát azért, mert német család volt és a sváb családnevet úgy írták be a rendszerbe, ahogy a szerb adatrögzítő személy hallotta ráadásul a név első betűje is el volt írva.
Itt még nincs vége a kálváriának. A név kezdőbetűjét kijavították, de mikor kinyomtatták ott derült ki, hogy a férj születési éve is el van írva 3 évvel. Újabb adatfrissítés, újból egy hetet kellett várni az új kivonatra. Hogy ez se legyen elég a feleség születési dátuma az egyházi házassági anyakönyvben szerepelt hibásan. Stresszes munka ez a szerbiai családfakutatás. 🙂
Az első napi hajtás után elmentem egy edzőterembe átmozgatni magam, ahol az öltözőben egy srác szólt valamit szerbül. Mondtam, hogy nem értem. Kérdezte angolul honnan jöttem? Mondom Magyarország. Erre mindkét srác akik előtte szerbül beszéltek megszólaltak magyarul. Egyikőjük mondja, neki az apja magyar anyja szerb, másik, hogy neki az apja szerb az anyja magyar. Kérdeztem, hogy megvan a magyar állampolgárságotok? Akinek az apja magyar ő elég rosszul beszélt magyarul, mondta, hogy ő nem ment át a nyelvvizsgán, nem kapta meg a magyar állampolgárságot. Akinek az édesanyja magyar ő jól beszélt magyarul. Ő mondta, hogy ő szerb-magyar kettős állampolgár.
Pancsova Történelmi Levéltár öt nyelvű táblája
Mikor két napi kutatással végeztem indultam tovább Pancsovára. Hajtott a kíváncsiság és útközben megálltam az orosz MERE üzletláncnál, ha már olyan sokat beszélnek róla. Úgy néz ki belül, mint egy raktárépület, nagyon egyszerű és nagyon olcsó.
Pancsován a szállásom a levéltártól maximum 5 perc sétára volt, viszont fizetős a parkolás, amivel nem is lenne gond, csakhogy Szerbiában SMS-el kell fizetni a parkolásért, csakhogy az nem működik külföldi telefonszámról. Már pedig ha nem tudsz fizetni akkor elviszik az autód és megbüntetnek. Így meg kellett kérnem a szállásadó hölgyet, akinek visszatérő vendége vagyok, hogy fizesse be nekem én pedig odaadom neki a pénzt. A szerb hölgy olyan kedves volt, hogy még egy papírt is tett a szélvédőmre, hogy a panziójuk vendége vagyok, ha gond van hívják fel. Mikor végeztem a kutatással a pénzt bedobtam a postaládájába.
A levéltárban több adatot is meg kellett néznem (szintén vajdasági sváb családfa), egyik gyorsan meglett, a másiknál pedig nem lett meg a keresett személy. Az ügyfél napra pontos születési dátumot és helyet is megadott. Míg mentem Pancsovára keresztül is mentem a falun, készítettem is róla képet az ügyfélnek. Egy ritka német családnév volt amit kerestem, mind az apáé, mind az anyáé. Hát a férfi családneve még csak elő sem fordult, a nő családnevéből három személyt találta összesen. Mind egy közigazgatásilag Nagybecskerekhez tartozó falu. No másnap irány vissza, meg is lett ott a keresett személy, jó volt a szimatom.
Miért kell betartani a sebességkorlátozást?
Ez a falu számomra emlékezetes, sok éve jártam ott szintén egy családfakutatás miatt. Mögöttem egy régi Mercedes sofőr tolt az úton, de én betartottam a sebességhatárokat, hála égnek. Egyszer csak egy gyerek kiszaladt elém, éppen csak totyogós. Testvére az árokban ült. Anyuka annyira érdekeset láthatott a facebookon, hogy észre sem vette hol a gyerek. Mikor dudáltam és szóban figyelmezettem akkor nézett fel a telefon mögül és realizálta, hogy a gyerek az út közepén és rohant érte….
Nagykikinda állami levéltár.
Nagykikinda Történelmi Levéltár
A leszármazott Brazíliába vándorolt magyarok leszármazottja. A román és a minimális spanyol tudásommal jól tudom értelmezni a portugál dokumentumok tartalmát. A portugál nyelvű dokumentumokban teljesen helytelenül egy nyugat magyarországi nagyváros szerepelt születési helyként, ott persze nem volt, én mondtam, hogy ez egy hasonló nevű város, ami ma Szerbiában található, de korábban Magyarország része volt. Mivel az anyakönyvek nincsenek online, de még digitalizálva sem így helyszínen tudtam személyesen kutatni. Sejtésem szerencsére ismét beigazolódott meglett az emberem és itt aznap ki is állították a kivonatot a magyar állampolgárságához.
A Nagykikindai levéltár ablakából látszik egy mamutcsontváz, ami igen érdekes látványt nyújt. A város madara a bagoly (szerbül sova). Kikindán minden a bagoly körül forog. Erről van elnevezve, edzőterem, hotel, a központban pedig bagoly szobrok. Utána olvastam, hogy ennek az az oka, hogy a központban a fákon baglyok százai szoktak pihenni. Hiába sétáltam este elég sokat a központban egyet sem láttam. Vagy valóban nem voltak ott vagy olyan magasan voltak a fán, hogy a sötétben nem látszottak. Nagykikindán az önkormányzat előtt a szerb és a vároi zászló mellett a magyar zászló is lobog.
Minden esetre egy nagyon fárasztó, de eredményes kutatáson vagyok túl. Soha rosszabbat. 🙂
Hidvéghy Norbert családfakutató
2026. február 14. Budapest
