Hogyan váltottak át az anyakönyvek az utódállamok nyelvére Trianon után
Ma van a Trianoni diktátum 105. évfordulója. Ezen sajnálatos emléknap alkalmából egy különleges témával készültem. Mégpedig azzal, hogy hogyan is változtak meg az anyakönyvek, miután elcsatolták a területeinket.
A legtöbb szomszédos országban 100 év a kutathatóság korlátja, így amennyiben az anyakönyvek bekerültek a levéltárakba szabadon kutathatjuk őket. Legtöbb esetben helyszínre utazással, bár, most az évek óta tartó orosz-ukrán háború miatt Kárpátalján még úgy sem.
Amivel kezdem az Erdély.
Ezen évben voltam a Sepsiszentgyörgyi levéltárban, ahol kikértem az akkori Háromszék vármegye Bereck településének a házassági anyakönyveit. Itt jól látszik, hogy váltott át a település neve, a családnevek és keresztnevek szépen lassan románra.
Bár a románok Románia az Erdéllyel való egyesülésének dátumaként 1918. december 1-ét teszik, ekkor az anyakönyvek még nem váltottak át románra. Azt hozzáteszem, hogy ez a nyelvi váltás településenként, az anyakönyvvezetőtől függőan változhatott.
Bereck azért is nagyon jó példa, mert Trianon előtt is igen jelentős román kisebbség élt ott.
- novemberében Bereck nevét még magyarul írják. A neveknél látható, hogy ugyan azon a lapon egyik román lakos nevét Jánosnak írták, míg a másiknál Joan. Ekkor már anyakönyvvezető (Fenechi János/Joan) neve alapján román volt, aki a korábbi magyar Máthé Györgyöt váltotta le 1919 júniusától. Saját nevét 1920. február 5-én még Jánosnak, február 8-án már Joannak írta.
1919 decemberétől Bereck nevét már románul Brețcu néven írták, a magyar lakosok keresztneveit még magyarul. A fejléc 1919 év végéig magyar nyelvű.
1920 januárjártól a fejléc átvált román nyelvűre. A magyar keresztnevek és a foglalkozások még mindig magyarul írva, a román keresztnevek románul. Érdekes, hogy Brassó nevét románul Brașovnak írják, míg a teljesen magyar lakta Kézdiszentlélek nevét magyarul. Ennek oka az lehet, hogy Kézdivásárhelynek ekkor még nem volt román neve, míg Brassónak már nagyon régen volt, ezt bizonyítja, hogy klétezik a Brașoveanu családnév is.
1921-ben, mikor a Trianoni szerződés már életbe lépett a székely magyar lakosok keresztnevei és foglalkozásai is elrománosítva jelennek meg. Mikor alá kellett írják a házassági anyakönyvet a házasulandók és a tanúk a keresztnevüket magyarul írták alá.
Amit fontos leszögezni, hogy Erdélyben a román anyakönyvek teljesen megegyeztek a magyar sablonnal, a magyar mintát másolták le. A Kárpátokon túli Románia állami anyakönyvei teljesen másképp néznek ki.
Délvidék (Vajdaság)
Délvidék esetében egy nagybecskereki anyakönyvvel személéltetem az anyakönyvi nyelvváltást.
- november 13. – A belgrádi fegyverszünet értelmében a Szerb Királyság hadserege jogot kapott a Délvidék (Bácska, Bánát, Baranya) megszállására.
- november 17–20. között – A szerb csapatok elfoglalták Nagybecskereket is.
Ez a megszállás része volt annak a folyamatnak, amely során a Délvidék Szerbiához került, majd 1918. december 1-jén a terület hivatalosan is csatlakozott a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (a későbbi Jugoszláviához).
A terület Magyarországhoz tartozása alatt az anyakönyvek ugyan úgy néztek ki, mint bármely magyarországi anyakönyv. Majd a szerb megszállás után átvált teljesen szerb nyelvűre és cirill betűkre. A fejléc maradt az előre kinyomtatott magyar nyelvű. Vallástól függetlenül szerb nyelven írták a neveket, szerb helyesírással.
Az első bejjegyzésben az evangélikus Barelta Frida Albert nevű gyermeke látható, míg a másodikon Veselin, aki Dušan Vorgić napszámos (nadničar) Desanka Lubatički pravoszláv szülők gyermekek. A harmadik szintén egy pravoszláv gyermek születése Resava, aki Ivan Bađin és Katica Mađarov gyereke. Negyedik pedig a magyar nemzetiségű római katolikus Vince, aki Vince Farkaš és Gabriela Iranji, tehát Farkas Vince és és Irányi Gabriella gyermeke. Farkas Vince foglalkozása megyei jegyző. (Županički beležnik). A történelmi kontextusban (különösen a Monarchia utáni Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban) a županički beležnik egy hivatalnok volt, aki a megye vagy járás igazgatásában iratok vezetéséért, anyakönyvezésért, nyilvántartásokért felelt.
Amint láthatjuk a szerb anyakönyvezés is teljesen a magyar mintát vette át. Ez különösen jó, mertt
Kárpátalja
Kárpátalja ahogyan Felvidék is Csehszlovákiához került.
Kárpátalján utoljára 2021-ben jártam a háború kitörte előtt nagyjából fél évvel. Innen összesen néhány anyakönyvi képem van. Mivel évekkel ezelőtt voltam ott így felidézni elég nehéz, hogy mikor váltanak át pontosan az anyakönyvek. A nálam lévő halotti anyakönyv szerint 1922-ben a fejléc még magyar nyelvű, a neveket többé kevésbé magyarul írták, a település nevét magyarul, míg a hónapot, életkort és a betegség nevét szlovákul. 1923-tól a fejléc átvált egy kétnyelvű formára, de nem magyar és ukránra, hanem csehre és oroszra/ruszinra. Itt már minden szöveg cseh nyelven íródott. Az anyakönyv hátterében Csehszlovákia címere látható.
Az első bécsi döntés (1938. november 2.) után, mikor Kárpátalja visszatért újból magyar nyelven anyakönyveztek addig, míg a terület Magyarország része volt.
Anyagok forrása:
– Kovászna Megye Állami Levéltára
– Nagybecskerek Állami Levéltár
– Ungvári Állami Levéltár
Hidvéghy Norbert, családfakutató
2025 június 4.
