Kutatás Bosznia-Hercegovinában
A feladat amit kaptam olyan történet, ami szinte filmbe illő. Adott egy délvidéki sváb hölgy, aki most 80 év feletti korban van. Neki volt két testvére, egyik elhunyt csecsemőként, a másikat állítása szerint meghalt a rezsőházi lágerben, ahova a németeket deportálták szerbek a háború után.
Az ügyről részleteket nem árulhatok el, így sem személyek nevei sem településnevek nem szerepelnek ebben a blogban.
Sikerült kiderítenem, hogy a testvér nem halt meg Rezsőházán, hanem valahogyan elkerült Bosznia-Hercegovinába, egy ottani nagyvárosba és ott megnősült. Feleségül vett egy muzulmán hölgyet. Az anyakönyvi hivatallal kapcsolatba lépni kész tragédia. Bosnyák nyelvű e-mailre nem válaszolnak, telefon vagy foglalt, vagy nem veszik fel, postai levelet átvették, de nem reagáltak rá. 
Beszéltünk a katolikus egyházzal, ők nem találták a házasságot, valószínű muzulmán szertartás szerint zajlott. Az imám gyorsan válaszolt az e-mailemre, de azt mondta nem vezetnek anyakönyvet, így sajnos nem tud segíteni.
Ekkor jött az ötlet, hogy kikérem a házassági anyakönyvét egy másik településen, ugyanis Bosznia-Hercegovinában olyan online rendszer van, ami Magyarországon sincs, de sok nyugati országban sem.
Az anyakönyvi események fel vannak víve egy országos rendszerbe, amelyek bármelyik bosnyák anyakövvezetőnél lekérhetőek. Benne van minden infó, ami az eredeti anyakönyvben. Név, születési hely, idő, szülők név, lakcím, utólagos bejegyzések stb.
Ahogy elmondták azért nem teljes, mert vannak benne hiányok.
Az általam keresett személyről csak a házassága volt bent a rendszerben, halála nem. Ennek oka, hogy lehet hogy él vagy külföldre költözött és nem jelentették le a halálát. Vagy egy másik jugoszláv utódállamba költözött, miután elvált a feleségétől. Sajnos a volt Jugoszlávia tagállamainak anyakönyvi rendszerei nincsenek összekötve, pedig igény lenne rá, tekintettel arra, hogy mekkora vándorlás volt akkor országon belül. Így elég szép kis feladat keresni valakit a hét utódállamban.
Azt tudni kell, hogy Bosznia-Hercegovina úgymond kért államból áll, a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság. Mindkettő önálló anyakönyvezéssel rendelkezik és nincsenek is összekötve, így mikor nem találták a föderáció rendszerében az adatomat átküldtek a rendőrségre, ők sem találták így átküldtek 20 km-rel odébb az első Szerb Köztársaságbeli anyakönyvvezetőhöz.
A boszniai részen horvát zászlók lógtak mindenhonnan, míg a szerbeknél szerb, de címer nélkül, ami olyan volt, mint egy fejre állított orosz zászló. A rendőrök gépkarabéllyal járkáltak az utcán.
Angol nyelvvel nem igazán boldogult ott az ember, még a huszonévesek 80%-a sem tudott egy szót sem angolul. A határőr mikor beértem az országba mondta, hogy „driving license”, de olyan szláv akcentussal, hogy rávágtam „ne govorim bosanski”, erre kinevetett…
A benzinkúton úgy cigiztek bent, mint egy nyolcvanas évekbeli kocsmában, végülis majd ráérnek betiltani, ha felrobban az első kút egy elejtett cigaretta csikk miatt…
Az utak meglepően jók voltak, sok szép felújított házat láttam, igaz valószínű mind az osztrák, német vendégmunkából. Az árak szinte ugyanott vannak, mint Magyarországon, bár az üzemanyag nagyjából 140 forinttal olcsóbb.
Az oda és visszaúton is érintettem Dárda települést, ami amiatt volt érdekes, mert kutattam itt egy ortodox szerb családfát néhány hónappal ezelőtt. Viszont ilyen messzire nem kellett elutaznom, mivel az anyakönyvel másodpéldányai a Baranya Vármegyei Levéltárba, Pécsre kerültek.
Hidvéghy Norbert,
2024.07.06.
