Kutatás Erdélyben és a koronavírus

Egy külföldön élő erdélyi születésű ügyfelemnek a magyar állampolgárság felvételéhez kellett beszereznem a szükséges iratokat Nagyváradról. A megfelelő megbízói szerződés és annak hitelesítése már tavaly év végén megtörtént. Az ügyet jövő héten szerettem volna elintézni, de a koronavírus járvány közbeszólt, ugyan is április elsejéig az összes romániai levéltárat bezárták.

Féltem, hogy így cselekednek a romániai önkormányzatok, anyakönyvi hivatalok is, ezért felhívtam a Nagyváradi Önkormányzatot tudnak-e fogadni, a pozitív válasz után hajnalban útnak eredtem.

Az út és a határátlépés
Az oda és visszavezető útnál is akadtak problémák a magyar oldalon, mivel mindkét esetben a rendőrök lezárták a főutat, számomra ismeretlen okból, így 30 km-es kerülőkkel tudtam megközelíteni a határt, majd hazafele az autópályát. Több román kamionos is így tett, Berettyóújfaluban településen belül, valószínű a túlzott sebességnek köszönhetően fának csapódott és felborult, az eset odaérkezésem előtt nem sokkal történhetett.

A határőrök, rendőrök mind maszkban ellenőriznek, ugyan is a magyar határőr elmondása szerint a román kollégáik nagyon félnek, tudván, hogy Olaszországból 40 000 román vendégmunkás ment haza, hogy meneküljön a karantén elől. Így sajnos megvan az esélye annak, hogy Olaszország után Románia lesz a legnagyobb gócpontja a vírusnak (ne legyen igazam!).
Láttam kiállítva a határon teljes vegyvédelmi ruhába öltözött személyeket, és vizsgálósátrakat, de engem nem ellenőriztek.

Tanács turistáknak román útdíj vásárlással kapcsolatban:
Borsnál az út mellett lehet látni több kis bodegát, ahol útdíjat tud venni az ember. Én szóltam románul és magyarul is, majd a választ magyar nyelven kaptam. Odaadtam az autó forgalmi engedélyét („talonját”), erre mondta az eladó, hogy 2500 Ft lesz. Közöltem, hogy lejben fizetnék. Mondja, hogy itt vagy forint vagy euró.
– Romániában vagyunk, itt a lej a hivatalos. Közöltem
– Hááát de nekünk a főnökünk magyarországi és ezért forint. Ha nem tetszik menjek a benzinkútra venni.
– Oké, tudom, hogy nyerészkednek az árfolyamon, itt a 2500 Ft, csak adják az útdíjat, időre megyek…
Természetesen az útdíjon szereplő összeg lejben volt megadva, ami átszámolva kb. 2000 Ft.
Nem is rossz üzlet, minden egyes vásárló után a hasznon kívül 500 Ft-ot zsebre vágni.
Minden esetre, ha valaki román útdíjat vesz, azt csak benzinkúton vegyen (pl Petrom, Rompetrol), mert ott nem verik át.

Irány az anyakönyvi hivatal.
Eső szakad, parkolóhely jó messze… Egy nagyon kellemes élmény, hogy első parkolási próbálkozásomnál látva a magyar rendszámot két helyi magyar is odajött segíteni, hogy hol érdemes parkolni és hol nem, hol büntetnek stb.
Gyorsan bedobáltam a pénzt a parkolóórába, ami szintén kabaré, ugyan is akinek nincs román előfizetéses telefonja (enyém opciós, így nem tudok fizetni vele) vagy nem szeretne bankkártyával fizetni, annak marad az apróval fizetés. A gép nem fogad el csak 10 és 50 banisokat, ami 7 és 35 Ft-nak felel meg. Tapasztalt erdélyi kutatóként egy zacskó 50 banissal a zsebemben érkeztem, azzal fizettem a parkolóautomatánál.

Parkolás után elgyalogoltam az anyakönyvi hivatalba. Külön részlegen a születési anyakönyvi ügyintézés a többitől. Három hölgy ült ott, beköszöntem és kérdeztem román nyelven, hogy tud-e itt valaki magyarul. Mondták együk sem. Végül is egyik nagyon minimálisan tudott, de a beszélgetés románul folyt. Elmondtam mit szeretnék, odaadtam a megbízói szerződést, közjegyzői hitelesítést stb. Az anyakönyvvezető hölgy nagyon kedves volt egyből intézkedett, és kiállította a kivonatot, amit aznap el is vihettem. Ilyen zökkenőmentesen sem ment még soha egy román önkormányzati ügyintézés.

Szerencsére az eső is elállt, így hazafele kényelmesen, de igen csak fáradtan érkeztem.

Hidvéghy Norbert, családtörténeti kutató
2020 március 11.