Petőfi Sándor cigány szeretője

Legutóbbi  egy erdélyi kutatásomat, a Nagybányai Állami Levéltárban kellett elvégeznem.  A határt Csengersimánál léptem át, Szatmárnémeti irányába. Mátészalkáig az autópályán igen jól lehet haladni. Örömmel olvastam a hírt, hogy hamarosan a román határig gyorsforgalmi utat építenek. Az egyik román levéltáros mesélte is viccesen, hogy meglátogatta testvérét  Bécsben. Mátészalkáig négy óra alatt ért el, onnan az utolsó 100 km-t három óra alatt sikerült megtenni az autópálya hiánya miatt, ugyan is Romániában ezen a vidéken sincs egyáltalán autópálya.

A Petőfi múzeum

Utolsó ott jártamkor ellátogattam Koltóra, ahol Petőfi Sándor töltötte mézes heteit Szendrei Júliával. A falu központjában található egy nagyon szépen berendezett múzeum, sok ereklyével (ami most felújítás alatt áll). Az elején található egy telefonszám is, Kádár Heléné, aki az idegenvezető a múzeumban. Fel is hívtam, hogy szeretném megnézni a belülről a múzeumot. Mondta, hogy várjak, mert hamarosan jön egy magyarországi turistacsoport, akik szintén emiatt jönnek és megtartja az idegenvezetést közösen. A turisták végül késtek egy órát, mert a GPS máshova vitte őket. Közben mi kint vártuk őket, ez alatt a faluban valahonnan elszabadult lovak jelentek meg, ami nem kis bosszúságot okozott, ugyan is letörték az idegenvezető hölgy kocsijának a tükrét.
Végül megjelentek a turisták és beléptünk a múzeumba. Kívül Bem apó valamint Petőfi Sándor és Szendrei Júlia szobrát láthatjuk. Az idegen vezető hölgy egy számomra is eddig ismeretlen történetet mondott el Petőfi Sándorról, még, hozzá, hogy Petőfi Sándornak volt egy koltói szeretője Szendrei Júlia előtt:

Pila Anikó!

Terjed egy olyan hír Petőfiről, hogy egy korábbi koltói tartózkodása alatt megismerkedett egy helyi cigánylánnyal, akivel kapcsolatot létesített. Egy egyszerű internetes kereséssel hozzá juthatunk olyan cikkekhez, amelyek erről a románcról szólnak, így ezt nem is részletezném. A hálószoba titkokat nyilván nem tudhatjuk, igaz-e vagy csak egy legenda a nagy költőnk körül. Én, mint családfakutató mindenképpen szerettem volna utána járni, vajon tényleg létezett-e ez a lány, avagy csak mese az egész love story. Bele is néztem a koltói református anyakönyvekbe, és elkezdtem nézni az 1830-as éveket, Pila Anikót keresve. Nem telt el sok idő, és meg is találtam.
Pila Anikót 1830 január 15-én keresztelték Varga Anna névre (mint tudjuk az Anikó az Anna erdélyi becézett formája). Édesapja Varga Pila, míg édesanyja Szakállósi Anaszia újmagyarok (vagyis cigányok).  Keresztszülei Antal Imre és felesége Lengyel Zsófia.
Ahogy a település anyakönyveit lapozgattam arra lettem figyelmes, hogy több Varga családnevű cigány is élt a faluban (pl. Varga Nitza és Varga József, kinek felesége is a Varga családnevet viselte), emiatt lehetett az, hogy Annát az édesapja keresztnevén hívták. Az édesanyja családneve is érdekes, ugyan is, Szakállasfalva Koltó mellett van, és a Szakállósi családnév egyértelműen arra utal, hogy a gyökerei ilyen közeli településre nyúlnak.

Pila Anikó keresztelési anyakönyvét kinyomtattam és elvittem ajándékba az idegenvezető hölgynek, aki ki fogja tenni a múzeumba.

Petőfi Sándor később meg is jelenik az Koltói anyakönyvekben, ekkor már, mint nős ember feleségével, Szendrey Júliával, mint 1847. szeptember 26-án Sebestyén Kata keresztapja és keresztanyja.

Móra Ferenc verset is írt  Pila Anikóról A koltói cigánylány címmel:

Méla tücsök vagyok én
Gyalogösvény szélén –
Pacsirtákkal szállani,
Hogy merészelnék én?

Mig ők himnuszt zengnek az
Örökkévalóról,
Én e halk dalt cirpelem
Pila Anikóról.

Nem volt hattyú, hófehér,
Sem királyi kócsag,
A szerelem bújdosó
Gerlicéje volt csak.
Nyárest volt, hogy megpihent
A Petőfi vállán,
Piros rózsát kacagó
Fekete cigánylány.

Erdőd felül feketült
Haragos napszállat…
“Fellegeknél feketébb
Szivemen a bánat!
Várkisasszony habkeze
Teritette rája,
Gyere ide, kacagd szét,
Puszták rózsaszála!”

Puszták rózsaszála volt:
Nyomtalan lepergő.
Erdők gerlicéje volt:
Elhivta az erdő.
Felcikázó fénybogár:
Belehunyt az éjbe.
Rőzsé lobbant hegytetőn:
Hamva szállt a szélbe.

Soha mirtuszt nem viselt,
Se az özvegy fátylát:
De soha nem feledé
Vadgerlice-gyászát.
Ő a költő porait
Legtovább kereste –
Míg le nem szállt rája is
Az örök napeste.

Sirja halmát valahol
Vadszegfű benőtte,
Porló szive megeredt,
Rózsa lett belőle.
Hazajáró csalogány
Sokat sirt e síron –
Selyemkendőül reá
Én e dalt borítom.

Hidvéghy Norbert, családtörténeti kutató
2019. március 29.

Az írást kizárólag a szerző és honlapjának feltüntetésével lehet máshol közölni.