Kutatás Burgenlandban Ausztriában Nagyszentmihályon
Megbízást kaptam egy családfa elkészítésére, ami a jelenlegi Ausztria területére, Burgenlandra vezetett, Nagyszentmihályra, másképpen Németszentmihályra (Grosspeterdorf).
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az anyakönyveknek voltak másodpéldányai, amik 1828-95 között Budapestre kerültek, így idáig kisebb utazással vissza tudtam kutatni a családfát.
A további kutatás viszont utazást igényel, azt tudtam is előre. Jött a nagy feladat, hol vannak az anyakönyvek. Felkerestem a Burgenlandi Tartományi Levéltárat, ők elmondták, hogy a korábbi anyakönyvek a plébánián vannak, ott keressem.
Az út
Felvettem a kapcsolatot az egyházzal, mondták, hogy mehetek, csak egyeztessünk időpontot. Az egyeztetés után útnak eredtem, ahova elkísért testvérem is, hajnali 4 órás indulással, mert tudtam, hogy az út 3,5 óra körül lesz a Google Térkép szerint és 8 órára várnak. Az út nem volt izgalmaktól mentes, ugyan is az M1-es autópályán egy lengyel kisteherautós elaludt a pályán és átsodródott az én sávomba, 130 km/órás sebességről kellett nullára lefékeznem. Éppen, hogy elkerültem az ütközést. Dudáltam igen erőteljesen, valószínű arra ébredhetett fel. Meg is kérdeztem egy lengyel barátom, hogy a rendszám alapján hova valósi, milyen régóta lehet úton. Egy szlovák-lengyel határ menti tartományba volt beíratva az autó.
Kutatás
Szerencsés megérkezés után felhívtuk a plébániát, hogy megérkeztünk. Elő vették az anyakönyveket, amikből
dolgozni tudtam, de sajnos szembesültem azzal a ténnyel, hogy a legrégebbi anyakönyv 1787-es, de az csak a vegyes vallású családok tagjait tartalmazza. A többi használható anyakönyvek pedig 1797-től kezdődnek, ebből a születésiek csak 1815-től. Bár hozzáteszem az osztrákok igen precízen vezették az anyakönyveket, és a házasságoknál már itt is beírták a szülőket és tudtam ugrani több generációt. Valamint a halotti anyakönyvek is tartalmaztak értékes információkat. Kérdeztem, hol lehetnek a korábbi anyakönyvek, ugyan is a katolikus lexikon szerint már 1701-ben elkezdtek anyakönyvezni. Azt a választ kaptam, hogy a kismartoni levéltárban kell lennie.
No ez egy következő folytatás lesz újabb utazással.
Városnézés
Tettünk egy kisebb sétát a településen, ahol patyolat tisztaságot tapasztaltunk. Mivel ez a terület is Magyarország része volt 1920 előtt, így van néhány nyoma a magyar múltnak, pl. cégtáblákon szereplő tulajoknak magyar családneveik, vagy egy két régebbi épület stílusa. Haza indulás előtt beültünk egy kávét meginni egy pizzériába, ahol a pincérnő magyar volt, és elmondta, hogy a török tulajon és a szakácsokon kívül a cégnél mindenki magyar. Hallottuk, ahogy az egyik szakács mondja a másiknak, hogy ezek a magyar nők milyen csinosak. Újvidéki kutatásom alkalmával az egyik szerb levéltáros is ugyan ezt mondta nekem németül. Mondtam, mi is tudjuk ezt a tény. 🙂
Hidvéghy Norbert,
családtörténeti kutató
2018. augusztus 13.
