Kutatás Horvátországban Zágrábban
Zágrábban jártam.
A horvát főváros egy olyan helyszíne a kutatási területemnek, ahol még nem jártam. Az útra vasárnap indultam el ebéd után, hogy még legyen időm elfoglalni a szállást és kicsit megnézni a várost, mert erre a kutatási időben úgysem lesz idő.
A szállásom kiválasztása nem volt egy könnyű feladat, ugyanis a budapesti áraknak a dupláját is elkérik egy hasonló lakásért. Sikerült olyan lakást találni ami az állami levéltártól 800 méterre helyezkedik el és éjszakára mélygarázsban tud az autó pihenni biztonságban.
A hátrány, hogy a másik levéltártól már nagyon messze volt.
Milyennek láttam Zágrábot.
Az autópályájuk annyiban különbözik a magyartól, hogy sokkal kevesebb a benzinkút és a wc. Volt ahol pl azt jelentette az autópálya mellékhelysége, hogy ki van rakva három Toi Toi. Horvátországban szakaszonként kell fizetni a pályadíjért, 70 km-ért fizettem 5,8 eurot (~2200 Ft). Egy horvát tengerparti kiruccanás nagyjából 20 000 Ft útdíjat jelent. A 100 km-es szakaszon egy benzinkutat láttam. Ez azért elég furcsa tekintettel arra, hogy a rengeteg turista itt jár át. Ami meglepő volt, hogy az autópályán a benzinkúton ugyanannyi az üzemanyag, mint a pályán kívül, ami amúgy nagyjából 50 forinttal olcsóbb, mint a magyar. A pályán viszont akkora sor van, hogy egy óra míg megtankol az ember. Szándékosan még Zágrábban teletankoltam hazafele. Az élelmiszer árak boltokban olcsóbbak, de ha étterembe megy az ember akkor kb., mint Magyarországon. 
Zágráb központja szép, vasárnap hömpölyögtek az utcán a turisták a világ minden részéről, hétköznap annyira nem volt vészes. A városban szinte mindenki jól beszél angolul 45 éves kor alatt. Ajándéktárgyak tekintetében minden horvát zászló színeiben úszik, hatalmas a nemzettudatuk.
Zágráb központján kívül nem mondanám túl csodásnak, nagyon szemetesek az utcák, a házakról is omlik a vakolat, nagyon rossz állapotban vannak. Még mindig nem heverték ki a délszláv háború pusztítását. Az utak minősége hasonló Budapesthez. Viszont több műemlék épület, templom fel van állványozva azokat elkezdték felújítani. Szóval várost nézni akkor éri majd meg ha ezek készen lesznek. Ami nekem furcsa volt, hogy 3 nénin kívül nem találkoztam magyar turistával. A magyarok nagy része nem áll meg egy napra megnézni a horvát fővárost, miközben ott megy el mellette, hanem csak a tengerpart. Ami még feltűnő, hogy a város tele van indiaiakkal. Az ételfutárok szinte mind indiaiak, afrikaiak, de a szakácsok, pincérek jelentős része is. Akkora a munkaerőhiány, hogy ott is délkelet Ázsiából hoznak munkásokat, ahogy Romániában vagy Magyarországon.
Parkolás
Mint minden nagyvárosban a parkolóhelyet találni itt is egy igazi kihívás. A legjobbak a parkolóházak, de ez kevés helyen található. Az utcai parkolásnál viszont külföldi telefonszámról nem lehet fizetni így marad a régi jó pénzbedobálás vagy applikáció. A legjobb a telefonos applikáció, melyre egy horvát csoportban hívták fel a figyelmem. A Bmove applikációval kiválaszthatjuk melyik parkolási zónában vagyunk és a kártyaadataink megadásával már tudunk is parkolni és még céges számlát is állít ki.
Ez az applikáció alkalmazható a következő országokban Ausztria, Horvátország, Olaszország, Szlovákia.
Egyházi levéltár
Az első kutatási napomat az egyházi levéltárban kezdtem. Van belső parkolójuk, ahova beállhattam a kutatás idejére. Amíg beszaladtam a levéltárba szólni, hogy nyissák ki a kaput már jött is utánam nemsokkal egy nő, aki azt hitte, hogy egy magyar turista hagyta ott a kapuban az autóját. Már fotózta is a kocsimat az okostelefonjával és rendőrt akart rámhívni… Meglepődött mikor elmondtam, hogy én is ide jöttem dolgozni. Végül morcosan, de ő engedett be.
Meglepetésemre ott a levéltáros csak horvátul tudott, így elég nehéz volt a kommunikáció, szerencsére azért bizonyos szókészletet már szedtem fel a vajdasági kutatásaim alatt.
Hozzáteszem a levéltáros úr nagyon segítőkész és kedves volt.
A kutatási napon több ezer bejegyzést sikerült átlapoznom, de sajnos kevés eredménnyel zárult a nap. Egy adatot sikerült megtalálni, ami érdekes volt számomra. No ez is több, mint a semmi.
Mivel a kutatott vajdasági családot Zágrábba helyezték ki gondoltam, hogy visszaköltöztek, főleg hogy a Zágrábban született személy kereszteléséhez beírták, hogy Délvidéken bérmálkozott.
Állami levéltár
Másnap reggel az állami levéltárban kezdtem a kutatást. Ott igen gazdag iratanyag állt a rendelkezésemre. A keresett személyről több, mint háromszáz oldalas dokumentáció volt a levéltárban és meg fénykép is volt róla! Volt mit nézegetni. 
A háború után minden vagyonát elvették, mert a vagyonos vajdasági sváb férfit fasisztának titulálták, hogy ebből mi volt igaz azt nem tudni.
Átnéztem még az 1930-as zágrábi lakosságösszeírást mikrofilmen. Ebben nem találtam meg a keresett személyt, igaz felhívták rá a figyelmem, hogy hiányos az anyag. Hozzáteszem, hogy neveken kívül más adatot amúgy sem tartalmaz.
A levéltárban a fiatalabb levéltárosok mind jól tudtak angolul. A fényképezéshez állványt nem használhattam sajnos így nagyon kellett vigyáznom, hogy a képek élesek legyenek.
Horvát állami anyakönyvezés kezdete
Magyarországon az állami anyakönyvezés 1895 október 1-én kezdődött meg, ez Horvátországban csak a második világháború lezártával kezdődött meg. Horvátországgal hiába voltunk perszonálunióban sajnos nem alkalmazták a magyar anyakönyvezési rendszert.
Ez amiatt probléma, mert így csak egyházi anyakönyvezés folyt, így pl megsemmisült anyakönyvek esetén nincs állami anyakönyv amiben fennmaradt volna valakinek az adata. Ez különösen érinti a zsidókat, ahol talán a legnagyobb mértékű az anyakönyvi pusztulás, de említhetném a muzulmán vallású bosnyákokat is akiket ki tudja hova anyakönyveztek.
Betekintést nyerhettem 1940-es évekig születési anyakönyvekbe (egy bírósági megbízásnak köszönhetően) így láttam, hogyan néztek ki az egyházi anyakönyvek.
Állami anyakönyvezés hiánya miatt minden utólagos bejegyzést (UB) az egyházi anyakönyvbe jegyeztek fel.
Zágrábban több római katolikus anyakönyvezés is folyt párhuzamosan a különböző templomoknál. Így elég nehéz dolgunk van ha valakiről annyit tudunk, hogy Zágrábban született.
Az anyakönyvekhez elvileg léteznek indexek, de a levéltáros úr azt mondta, hogy ezeket még nem kapták vissza, valószínűleg az önkormányzat őrzi őket. Az egyházi anyakönyvek is csak egy éve kerültek vissza hozzájuk.
Hidvéghy Norbert, családfakutató,
2023 július 16.
