Kutatásom a Nyitraivánkai Levéltárban
Megbízást kaptam egy családfa visszakutatására, aminek érdekessége volt, hogy az apai ágon a kiindulási személy az erdélyi Brassóban született, ám a szülei Nyitra környéki településen, akik munka miatt kerültek Erdély déli csücskébe, az 1900-as évek elején.
A felvidéki anyakönyvek egy része elérhető volt Magyarországon, mivel mikrofilmre lettek véve, ám 1-2 generáció után szembesültem azzal a ténnyel, hogy vagy megsemmisültek a korábbi anyakönyvek, vagy Szlovákiában kell tovább kutatnom. Fel is kerestem a Nyitraivánkai levéltárat e-mailben, ahonnan hamarosan választ is kaptam. Megvannak a korábbi anyakönyvek 1730-tól és még ritkaságnak számító adózók összeírása is van.
Szállás
Tudtam, hogy két napot biztosan kutatni kell, így le is foglaltam a szállásom Nyitrán. Nem ment a leggördülékenyebben, tegyük hozzá. A hölgy akivel leveleztem bár magyar családneve volt, nem tudott sem magyarul, sem másmilyen nyelven. Angolul próbálkoztam a foglalással, amire szlovákul válaszolt, így a google fordító nagy segítséget nyújtott. Személyesen sem volt egyszerű a dolog. Három nyelven mondtam el, hogy szobát foglaltam ma estére, a hölgynek fogalma sem volt ki vagyok, míg fel nem hívott egy angolul beszélő hölgyet, aki utána szlovákul elmondta, hogy engem várnak. És érdekes módon benne is voltam a foglalási naplóban. 🙂
Levéltár
A levéltárat különös módon nem a Nyitrára helyezték, hanem a városközponttól 8 km-re fekvő Nyitraivánkára. Előzetesen leleveleztem milyen anyakönyveket és összeírásokat szeretnék kutatni, így mikor megérkeztem már ki is volt készítve az anyag. Az ott dolgozó magyar hölgy nagyon kedves és szolgálatkész volt. Elmondta, hogy másnap nem dolgozik, hanem egy szlovák koleganője, aki csak szlovákul tud, de elmondja neki mit kell nekem kiadni és nem lesz gond. Hozzáteszem, hogy a szlovák levéltárosok barátságossága előtt is le a kalappal. Szlovákiában fizetni kell a mikrofilmek kikéréséért, valamint a napi fényképjegyért is, ami nem is mondható olcsónak. Szerbiához hasonlóan itt is a postára küldenek vele, ahol nagy szerencsémre magyar kiszolgálót fogtam ki, akin látszott a meglepettség, hogy valaki magyarul köszön.
Nyitrai vár és környéke
Első napi kutatásom végeztével maradt néhány szabad órám, így elmentem megnézni Nyitrán a városközpontot és a Nyitrai várat. Mindenképpen érdemes megnézni a várnegyedet, az épületek szépen rendben vannak tartva, és a kilátás is gyönyörű. Sajnos a magyar múltnak nyoma sincs, olyan szempontból, hogy minden információ csak szlovák nyelven van, kivétel 1-2 ismeretterjesztő táblát, ahol angolul felirattal is találkozni. Ami számomra meglepő volt, hogy a központban akárhova mentem mindenhol mutogatnom kellett, mert sehol sem érvényesültem sem némettel, sem angollal. Ellentétben pl a Vajdasággal vagy Erdéllyel, ahol a szerb vagy román fiatalok nagy része már beszél angolul. A városnak 1910-ben közel 60%-a magyar volt, és 30 % szlovák. Ma viszont 95 % szlovák, és a magyarság aránya 2% alatt van. A környező településeken még azért találkozni magyar szóval.
A kutatást eredményesen 1700-as évek elejéig visszavezetett szlovák családfával zártam, így elégedetten új élményekkel gazdagodva tértem haza. A hazafelé vezető úton még tettem azért egy kisebb kitérőt abba a faluba, ahonnan megrendelőm ősei származtak, ahol lefényképeztem azt a templomot, ahol az ősöket keresztelték.
Képeket ide kattintva tekinthetik meg.
Hidvéghy Norbert,
családtörténeti kutató
2018. július 7.
